FÉZEREK

A fézer a Föderáció standard sugárfegyver-rendszere. Ez a típusú fegyver körülbelül 2255-ben váltotta fel az addig használt lézerfegyvereket. A fézer rövidítés az angol PHASed Energy Rectification szavakból áll össze, ami magyarul kb. annyit tesz, hogy fázisvezérlésű energia kiegyenlítő. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy egy olyan fegyverről van szó, mely képes előzőleg átalakított energia tárolására és felhasználására, így közbeeső energia- átalakító nélkül képes az ellenfelet nagy távolságból is ártalmatlanná tenni. Ez a meghatározás ugyan már változásokon ment keresztül, de továbbra is igaz a modern fézerrendszerekre.

A fézerenergia a gyors nadion effektus miatt szabadul fel. A gyors nadionok olyan rövid életű szubatomi részecskék, melyek képesek egy fushigi-no-umi nevű kristállyal érintkezve erőteljes nukleáris energiát létrehozni.

A fézer három különböző hatást tud kiváltani a célponton. Alacsony energiára állítva - a kézi fézeren ez az 1-től 3-ig terjedő fokozat - a fézerenergia csupán minimális hőt és elektromágneses effektust hoz létre. Ez a célpont idegrendszerére hat, a legtöbb esetben fájdalmat és/vagy ájulást eredményezve. Magasabb szinten a hőeffektus is megnövekszik, a fézer pedig ettől a fokozattól kezdve már közepes és komolyabb fizikai károsodást is képes okozni a célpontnak. 7-es energiaszinten a fézer már egyenlő hő- és nukleáris energiát hoz létre. A diszrupciós effektus nagyobb területen érvényesül, azonnali halált okozva a legtöbb humanoid létformának.

A 7-esnél nagyobb fokozat már nukleáris diszrupciós energiát hoz létre. A célpont nagy része elpárolog és kilökődik a kontinuumból, egy olyan folyamat eredményeként, mely mindenképpen végzetes. Nagyobb erejű energiákat elsősorban a III-as Típusú fézerekkel lehet elérni, (9-esnél nagyobb fokozaton) mely már nagy területen okozhat károkat. Ezeket a fokozatokat csak ritkán használják, mert óriási energiát emésztenek fel. A 10-es fokozat 25-ször nagyobb energiát használ fel, mint a 7-es fokozat, a 16-os fokozat pedig több mint 350-szer többet.

A Csillagflotta a fézer több modelljét használta az évek során, de mindegyik belefért a fent felsorolt Típusok valamelyikébe. Mindegyik egy olyan általános, energia szerinti osztályozást jelöl, amelyet a fegyver képes kiadni. A fézer típusa ezen kívül NEM befolyásolja a tűzgyorsaságot, vagy egyéb más tényezőt. A legtöbb fézerfegyverbe csak egy sugárzót helyeznek el, melyet másként "fézertelepnek" hívnak. A modernebb és nagyobb fegyverrendszerekbe már több sorba kötött sugárzót használnak. Ez annyit jelent, hogy a képződő energiát az egyik sugárzó azonnal át tudja adni egy másiknak, az pedig a következőnek és így tovább. Ez elméletileg lehetővé teszi szinte végtelen méretű fézersorok létrehozását is. Ezzel pedig lehetővé válik az, hogy hosszabb ideig lehet a fézerrel tüzelni és csökken a feltöltési, valamint lehűlési idő is, mivel a hőenergia megoszlik a sugárzók között. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a fézersornak megnövekszik a túlélési esélye is, mivel ha egy részében megsemmisülnek a sugárzók, ettől még nem esik ki az egész fézersor. Egy hosszú fézersorral az is elérhető, hogy minden egyes sugárzó energiáját egyetlen sugárba fókuszálják - az a hajó, mely több különálló fézerfeltöltővel rendelkezik, megteheti ezt. Más fegyverrendszerek azonban ezt nem teszik lehetővé.

Ez a kisebbik kézi egység, körülbelül kártyapakli méretű. 8-as fokozatig állítható, mely a humanoidok elpárologását eredményezi, mivel a kölcsönhatásban lévő anyag 50%-a kilökődik a kontinuumból.

Ez már a nagyobb kézi egység. A korai II-es típusú modellekben még az I-es típust helyezték egy pisztolymarkolatra, de a modern fegyverek már kevésbé hasonlítanak a kisebb típusra. A modern II-es Típusú fézereket 16 fokozatig lehet állítani, mellyel akár 3900 metrikus tonna kőzet megolvasztására is lehetőség van 0.28 másodperc alatt.

A III-as Típusú fézer a 2-es Típus karabély változata. Hasonlóan a II-es Típushoz, ezt is 16 fokozatig lehet állítani. A II-es Típus elsődleges fejlődése abban áll, hogy 50%-al nagyobb a tárolókapacitása, egy többszörös célbefogó rendszerrel és egy gyrostabilizátor rendszerrel rendelkezik. A standard III-as Típusú fézerkarabély jelenleg hasonlóan fejlett célzórendszerrel rendelkezik, mint a Nehéz Fézerkarabély.

A Kompressziós Fézerkarabély: Mikor 2370-ben a Domínium fenyegetés kezdett komoly formákat ölteni, a Csillagflotta egy olyan új nehézfézer fejlesztésébe kezdett, mely nagyobb tűzerőt tesz elérhetővé. A Modern Fézerkarabély Program rövidesen két új típust eredményezett, a Nehéz Fézerkarabélyt és a Kompressziós Fézerkarabélyt. Mindkettőt olyan gyorsan állították szolgálatba, amilyen gyorsan csak lehetett.

A Kompressziós karabély az egyszerűségre épül. A LiCu 521 energialeadó-kristályt arzénatomokkal és triszilinát molekulákkal szennyezték, hogy korlátozzák a fézerenergia-leadást. A szennyezőanyagok csupán a fézerenergia kis részét használják fel a lövéshez, hogy újra megteremtsék a kapcsolatot a feltöltő-, az energialeadó- és a szárium-kellerid energiakristály között, 200 pikomásodpercre korlátozva, vagy tömörítve a lövések közötti időtartamot. Ez a folyamat egy alig 6 centiméter hosszú fézersugárba tömöríti az egész kilőtt energiát, nagyban megnövelve ezzel az intenzitását és hatását a célponton.

Azonban bármennyire is az egyszerűségre törekedtek a két kifejlesztett típusnál, nagy problémák jelentkeztek a Kompressziós Karabély fejlesztése során. Különösen az jelentett nagy problémát, hogy az energia-leadásnál használt kristály az azon átfolyó hatalmas hő hatására könnyen leolvadt. A sugárzókristály átlagos élettartama az első modellnél nem volt több mint 9.6 nanomásodperc - 48 lövés - ami messze elmaradt attól, melyet elvártak tőle. A sugárzó átalakításával ezt 48 nanomásodpercre növelték, azonban ez még mindig nem volt használható. A megoldást az jelentette, hogy a karabély két oldalára egy-egy nagyteljesítményű hűtőrendszert helyeztek el. Ez megnövelte a sugárzókristályok élettartamát 600 nanomásodpercre, vagy 3.000 lövésre. A Csillagflotta ezt már elfogadhatónak tartotta, és a Kompressziós Karabélyt korlátozott számban azonnal szolgálatba állította.

A fegyver nem működött kielégítően. Bár a hűtőrendszer jól működött, a fegyvert nehézkessé tette, ezzel megnehezítve azt is, hogy a fegyvert nagy távolságból is biztonságosan lehessen használni. A sugárzókristály nagyon érzékeny volt a környezeti változásokra, és ha nem elég elővigyázatosan használták, a kristály összetörhetett, mely hődetonációhoz vezethetett a következő lövésnél. Bár a fegyvert több szárazföldi alakulatnál és a négy szolgálatban lévő Intrepid osztályú hajón is rendszerbe állították, több hődetonációval járó baleset arra kényszerítette a Csillagflottát, hogy kivonja a Kompressziós Karabélyt 2371-ben, nem sokkal szolgálatba állítása után. Jelenleg egyetlen darab sincs használatban.

A Nehéz Fézerkarabély: A Nehéz Fézerkarabély sokkal nagyobb és jobban kidolgozott, mint riválisa, a Kompressziós Fézerkarabély. Ezzel a fegyverrel lehetőség van különböző hosszúságú normál, vagy pulzáló fézerenergia kilövésére is. A tervezőgárda nem az energia-leadó kristályban található anyagokat változtatta meg, inkább egy kicsi izolineáris mesterséges intelligencia egységet épített be a karabélyba, mely feladata szerint az energia-leadást kell, hogy ellenőrizze. Ennek az egységnek a beépítésével a teszt program alatt meglepően sikeresnek bizonyult az új fegyver. A számítógépes irányítórendszer azt is lehetővé tette, hogy a sugár frekvenciáját sokkal könnyebben lehetett módosítani, mint a fézerkarbélyok korábbi típusainál, melyre egyértelműen szükség lehet egy esetleges, a Borggal való találkozásnál.

A Nehéz Fézerkarabély ezen kívül tartalmaz még egy sokkal hatékonyabb és gondosabban kidolgozott célzórendszert, egy erősebb gyrostabilizátort és egy nagyobb energiatárolót. A fézer maximális fokozata a 18-as. A célzóegységet visszamenőlegesen minden előzőleg legyártott fézerkarabély modell megkapta. A Nehéz Fézerkarabély első modelljét még duránium borítással látták el, azonban a szolgálatba állítása után kiderült, hogy ez szükségtelen, így az ez után következő modelleken ez már nem volt megtalálható.

Biztonsági okokból korábban a XII-es Típust 'X+-os Típusnak' nevezték, melyet 2363 óta a Föderáció bolygóvédelmi hálozatban és a csillagbázisok fő fegyvereként használ. Egyértelmű volt, hogy a XII-es Típust lehetetlen csillaghajóra telepíteni az óriási energiaigény és a támogatórendszer túl terjedelmes volta miatt. Azonban 2368-ban a Sovereign osztály energia-előállító rendszere elég nagy lett ahhoz, hogy a tervezett X-es Típust lecseréljék a XII-es Típusra és a technikai előrehaladás azt is lehetővé tette, hogy ezt a felszerelést elfogadható méretűre csökkentsék. A Sovereign osztály fő fézerfegyverzete azt is magával hozta, hogy az új, jelenleg is fejlesztés alatt álló Prometheus osztály fegyverzetéhez is hozzá fog tartozni a jövőben. Ez jelenleg is a Föderáción belül használt legerősebb fézerfegyverzet.

Régóta ismeretes, hogy a tüzelési folyamat legveszélyesebb része az, amikor a fézerenergia egy energiapajzzsal találkozik. Több faj más megoldást keresett arra, hogy a pajzsok elleni hatékonyságot növelje. Ezért kifejlesztették az ún. pulzáló ágyút, mely egy folyamatos sugár helyett, több kisebb 'csomag' energiát lő ki a célpontra. A korai Föderációs hajók - például a Constitution osztályúak - is fel voltak szerelve hasonló pulzáló ágyúval, de a fegyvernek nagy hátrányai voltak. A szerkezettel nem lehetett pontosan célozni, mely a sugár gyenge felügyelhetőségének is okozója volt. A Föderációs csillaghajó tervezés etikája szerint mindig kritikus szempont volt, hogy minden fegyvert, minden pillanatban ellenőrizni lehessen, annak az elvárásnak megfelelően, hogy a csillaghajók ütközetben nem használhatnak halálos fegyverzetet. Ráadásul sok tudományos kísérletnél használtak fegyverrendszereket, hogy azok energiáival vizsgálják meg egy-egy jelenség reakcióját. Mindezek után a Csillagflotta kivonta a pulzáló ágyúkat a szolgálatból. A Constitution osztály 2230-as években végrehajtott felújítási munkálatai során így eltávolították ezeket a fegyvereket, felváltva ezeket egy ún. 'gyorstüzelési móddal', mely kompromisszumos megoldás volt a pulzáló ágyú és a folyamatos fézerenergia között. A további tervezések arra irányultak, hogy eltávolodjanak a pulzáló energia koncepciótól, bár minden fézerrel lehetséges relatív rövid sugár kilövése is, így ez maradt a Föderáció harci taktikája.

A U.S.S. Defiant fejlesztése során a Csillagflotta végül elővette a pulzáló fézerágyú tervét. A Defiant hadihajó, egyszerűen és simán, fejlesztőit nem igazán a kutatási feladatok érdekelték. Fegyverzetének halálos voltát talán a 'ne ejts foglyokat' kifejezéssel lehet legjobban jellemezni. A Defiant fő fegyverzete négy darab nehéz pulzáló ágyú, mely erősen sűrített fézerlövedékeket lő ki, ezek teljes energiája a pajzsot rombolja. Az a nagy mennyiségű energia, melyet nagy tűzgyorsasággal kombináltak, nagyon hatékonnyá teszi a modern energiapajzs-rendszerek ellen, és legjobban azzal a kifejezéssel illethetünk, hogy pusztító erejű.

Első aktív küldetése alkalmával a Defiant szembekerült a Domínium néhány támadóhajójával. Ezek a hajók sikeresen túléltek több percet is egy Galaxy osztályú hajóval vívott tűzharcban, de a Defiant fézerágyúi pillanatokon belül átvágták azok pajzsait. Az időközbeni harci tapasztalatok megmutatták ennek a fegyverrendszernek a hatékonyságát, melyet jelenleg is fejlesztenek, hogy más hajókon is használhassák.

A fézer a Föderáció standard sugárfegyver-rendszere. Ez a típusú fegyver körülbelül 2255-ben váltotta

fel az addig használt lézerfegyvereket. A fézer rövidítés az angol PHASed Energy Rectification szavakból áll össze, ami magyarul kb. annyit tesz, hogy fázisvezérlésű energia kiegyenlítő. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy egy olyan fegyverről van szó, mely képes előzőleg átalakított energia tárolására és felhasználására, így közbeeső energia- átalakító nélkül képes az ellenfelet nagy távolságból is ártalmatlanná tenni. Ez a meghatározás ugyan már változásokon ment keresztül, de továbbra is igaz a modern fézerrendszerekre.

A fézerenergia a gyors nadion effektus miatt szabadul fel. A gyors nadionok olyan rövid életű szubatomi részecskék, melyek képesek egy fushigi-no-umi nevű kristállyal érintkezve erőteljes nukleáris energiát létrehozni.

A fézer három különböző hatást tud kiváltani a célponton. Alacsony energiára állítva - a kézi fézeren ez az 1-től 3-ig terjedő fokozat - a fézerenergia csupán minimális hőt és elektromágneses effektust hoz létre. Ez a célpont idegrendszerére hat, a legtöbb esetben fájdalmat és/vagy ájulást eredményezve. Magasabb szinten a hőeffektus is megnövekszik, a fézer pedig ettől a fokozattól kezdve már közepes és komolyabb fizikai károsodást is képes okozni a célpontnak. 7-es energiaszinten a fézer már egyenlő hő- és nukleáris energiát hoz létre. A diszrupciós effektus nagyobb területen érvényesül, azonnali halált okozva a legtöbb humanoid létformának.

A 7-esnél nagyobb fokozat már nukleáris diszrupciós energiát hoz létre. A célpont nagy része elpárolog és kilökődik a kontinuumból, egy olyan folyamat eredményeként, mely mindenképpen végzetes. Nagyobb erejű energiákat elsősorban a III-as Típusú fézerekkel lehet elérni, (9-esnél nagyobb fokozaton) mely már nagy területen okozhat károkat. Ezeket a fokozatokat csak ritkán használják, mert óriási energiát emésztenek fel. A 10-es fokozat 25-ször nagyobb energiát használ fel, mint a 7-es fokozat, a 16-os fokozat pedig több mint 350-szer többet.

A Csillagflotta a fézer több modelljét használta az évek során, de mindegyik belefért a fent felsorolt Típusok valamelyikébe. Mindegyik egy olyan általános, energia szerinti osztályozást jelöl, amelyet a fegyver képes kiadni. A fézer típusa ezen kívül NEM befolyásolja a tűzgyorsaságot, vagy egyéb más tényezőt. A legtöbb fézerfegyverbe csak egy sugárzót helyeznek el, melyet másként "fézertelepnek" hívnak. A modernebb és nagyobb fegyverrendszerekbe már több sorba kötött sugárzót használnak. Ez annyit jelent, hogy a képződő energiát az egyik sugárzó azonnal át tudja adni egy másiknak, az pedig a következőnek és így tovább. Ez elméletileg lehetővé teszi szinte végtelen méretű fézersorok létrehozását is. Ezzel pedig lehetővé válik az, hogy hosszabb ideig lehet a fézerrel tüzelni és csökken a feltöltési, valamint lehűlési idő is, mivel a hőenergia megoszlik a sugárzók között. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a fézersornak megnövekszik a túlélési esélye is, mivel ha egy részében megsemmisülnek a sugárzók, ettől még nem esik ki az egész fézersor. Egy hosszú fézersorral az is elérhető, hogy minden egyes sugárzó energiáját egyetlen sugárba fókuszálják - az a hajó, mely több különálló fézerfeltöltővel rendelkezik, megteheti ezt. Más fegyverrendszerek azonban ezt nem teszik lehetővé.

I-ES TÍPUS

Ez a kisebbik kézi egység, körülbelül kártyapakli méretű. 8-as fokozatig állítható, mely a humanoidok elpárologását eredményezi, mivel a kölcsönhatásban lévő anyag 50%-a kilökődik a kontinuumból. A kisebb fegyver belehelyezhető egy nagyobb markolatba amely kényelmesebb fogást és pontosabb célzást eredményez.

II-ES TÍPUS

Ez már a nagyobb kézi egység. A korai II-es típusú modellekben még az I-es típust helyezték egy pisztolymarkolatra, de a modern fegyverek már kevésbé hasonlítanak a kisebb típusra. A modern II-es Típusú fézereket 16 fokozatig lehet állítani, mellyel akár 3900 metrikus tonna kőzet megolvasztására is lehetőség van 0.28 másodperc alatt.

III-AS TÍPUS

A III-as Típusú fézer a 2-es Típus karabély változata. Hasonlóan a II-es Típushoz, ezt is 16 fokozatig

lehet állítani. A II-es Típus elsődleges fejlődése abban áll, hogy 50%-al nagyobb a tárolókapacitása, egy többszörös célbefogó rendszerrel és egy gyorsstabilizátor rendszerrel rendelkezik. A standard III-as Típusú fézerkarabély jelenleg hasonlóan fejlett célzórendszerrel rendelkezik, mint a Nehéz Fézerkarabély.

KOMPRESSZIÓS FÉZERKARABÉLY

Mikor 2370-ben a Domínium fenyegetés kezdett komoly formákat ölteni, a Csillagflotta egy olyan új

nehézfézer fejlesztésébe kezdett, mely nagyobb tűzerőt tesz elérhetővé. A Modern Fézerkarabély Program rövidesen két új típust eredményezett, a Nehéz Fézerkarabélyt és a Kompressziós Fézerkarabélyt. Mindkettőt olyan gyorsan állították szolgálatba, amilyen gyorsan csak lehetett.

A Kompressziós karabély az egyszerűségre épül. A LiCu 521 energialeadó-kristályt arzénatomokkal és triszilinát molekulákkal szennyezték, hogy korlátozzák a fézerenergia-leadást. A szennyezőanyagok csupán a fézerenergia kis részét használják fel a lövéshez, hogy újra megteremtsék a kapcsolatot a feltöltő-, az energialeadó- és a szárium-kellerid energiakristály között, 200 pikomásodpercre korlátozva, vagy tömörítve a lövések közötti időtartamot. Ez a folyamat egy alig 6 centiméter hosszú fézersugárba tömöríti az egész kilőtt energiát, nagyban megnövelve ezzel az intenzitását és hatását a célponton.

Azonban bármennyire is az egyszerűségre törekedtek a két kifejlesztett típusnál, nagy problémák

jelentkeztek a Kompressziós Karabély fejlesztése során. Különösen az jelentett nagy problémát, hogy az energia-leadásnál használt kristály az azon átfolyó hatalmas hő hatására könnyen leolvadt. A sugárzókristály átlagos élettartama az első modellnél nem volt több mint 9.6 nanomásodperc - 48 lövés - ami messze elmaradt attól, melyet elvártak tőle. A sugárzó átalakításával ezt 48 nanomásodpercre növelték, azonban ez még mindig nem volt használható. A megoldást az jelentette, hogy a karabély két oldalára egy-egy nagyteljesítményű hűtőrendszert helyeztek el. Ez megnövelte a sugárzókristályok élettartamát 600 nanomásodpercre, vagy 3.000 lövésre. A Csillagflotta ezt már elfogadhatónak tartotta, és a Kompressziós Karabélyt korlátozott számban azonnal szolgálatba állította.

A fegyver nem működött kielégítően. Bár a hűtőrendszer jól működött, a fegyvert nehézkessé tette, ezzel megnehezítve azt is, hogy a fegyvert nagy távolságból is biztonságosan lehessen használni. A sugárzókristály nagyon érzékeny volt a környezeti változásokra, és ha nem elég elővigyázatosan használták, a kristály összetörhetett, mely hődetonációhoz vezethetett a következő lövésnél. Bár a fegyvert több szárazföldi alakulatnál és a négy szolgálatban lévő Intrepid osztályú hajón is rendszerbe állították, több hődetonációval járó baleset arra kényszerítette a Csillagflottát, hogy kivonja a Kompressziós Karabélyt 2371-ben, nem sokkal szolgálatba állítása után. Jelenleg egyetlen darab sincs használatban.

NEHÉZ FÉZERKARABÉLY

A Nehéz Fézerkarabély sokkal nagyobb és jobban kidolgozott, mint riválisa, a Kompressziós Fézerkarabély. Ezzel a fegyverrel lehetőség van különböző hosszúságú normál, vagy pulzáló fézerenergia kilövésére is. A tervezőgárda nem az energia-leadó kristályban

található anyagokat változtatta meg, inkább egy kicsi izolineáris mesterséges intelligencia egységet épített be a karabélyba, mely feladata szerint az energia-leadást kell, hogy ellenőrizze. Ennek az egységnek a beépítésével a teszt program alatt meglepően sikeresnek bizonyult az új fegyver. A számítógépes irányítórendszer azt is lehetővé tette, hogy a sugár frekvenciáját sokkal könnyebben lehetett módosítani, mint a fézerkarbélyok korábbi típusainál, melyre egyértelműen szükség lehet egy esetleges, a Borggal való találkozásnál.

A Nehéz Fézerkarabély ezen kívül tartalmaz még egy sokkal hatékonyabb és gondosabban kidolgozott célzó rendszert, egy erősebb gyorsstabilizátort és egy nagyobb energiatárolót. A fézer maximális fokozata a 18-as. A célzóegységet visszamenőlegesen minden előzőleg legyártott fézerkarabély modell megkapta. A Nehéz Fézerkarabély első modelljét még duránium borítással látták el, azonban a szolgálatba állítása után kiderült, hogy ez szükségtelen, így az ez után következő modelleken ez már nem volt megtalálható.

HAJÓRA TELEPÍTHETŐ

Biztonsági okokból korábban a XII-es Típust 'X+-os Típusnak' nevezték, melyet 2363 óta a

Föderáció bolygóvédelmi hálozatban és a csillagbázisok fő fegyvereként használ. Egyértelmű volt, hogy a XII-es Típust lehetetlen csillaghajóra telepíteni az óriási energiaigény és a támogatórendszer túl terjedelmes volta miatt. Azonban 2368-ban a Sovereign osztály energia-előállító rendszere elég nagy lett ahhoz, hogy a tervezett X-es Típust lecseréljék a XII-es Típusra és a technikai előrehaladás azt is lehetővé tette, hogy ezt a felszerelést elfogadható méretűre csökkentsék. A Sovereign osztály fő fézerfegyverzete azt is magával hozta, hogy az új, jelenleg is fejlesztés alatt álló Prometheus osztály fegyverzetéhez is hozzá fog tartozni a jövőben. Ez jelenleg is a Föderáción belül használt legerősebb fézerfegyverzet.

Régóta ismeretes, hogy a tüzelési folyamat legveszélyesebb része az, amikor a fézerenergia egy energiapajzzsal találkozik. Több faj más megoldást keresett arra, hogy a pajzsok elleni

hatékonyságot növelje. Ezért kifejlesztették az ún. pulzáló ágyút, mely egy folyamatos sugár helyett, több kisebb 'csomag' energiát lő ki a célpontra. A korai Föderációs hajók - például a Constitution osztályúak - is fel voltak szerelve hasonló pulzáló ágyúval, de a fegyvernek nagy hátrányai voltak. A szerkezettel nem lehetett pontosan célozni, mely a sugár gyenge felügyelhetőségének is okozója volt. A Föderációs csillaghajó tervezés etikája szerint mindig kritikus szempont volt, hogy minden fegyvert, minden pillanatban ellenőrizni lehessen, annak az elvárásnak megfelelően, hogy a csillaghajók ütközetben nem használhatnak halálos fegyverzetet. Ráadásul sok tudományos kísérletnél használtak fegyverrendszereket, hogy azok energiáival vizsgálják meg egy-egy jelenség reakcióját. Mindezek után a Csillagflotta kivonta a pulzáló ágyúkat a szolgálatból. A Constitution osztály 2230-as években végrehajtott felújítási munkálatai során így eltávolították ezeket a fegyvereket, felváltva ezeket egy ún. 'gyorstüzelési móddal', mely kompromisszumos megoldás volt a pulzáló ágyú és a folyamatos fézerenergia között. A további tervezések arra irányultak, hogy eltávolodjanak a pulzáló energia koncepciótól, bár minden fézerrel lehetséges relatív rövid sugár kilövése is, így ez maradt a Föderáció harci taktikája.

PULZÁLÓ FÉZERÁGYÚ

A U.S.S. Defiant fejlesztése során a Csillagflotta végül elővette a pulzáló fézerágyú tervét. A Defiant

hadihajó, egyszerűen és simán, fejlesztőit nem igazán a kutatási feladatok érdekelték. Fegyverzetének halálos voltát talán a 'ne ejts foglyokat' kifejezéssel lehet legjobban jellemezni. A Defiant fő fegyverzete négy darab nehéz pulzáló ágyú, mely erősen sűrített fézerlövedékeket lő ki, ezek teljes energiája a pajzsot rombolja. Az a nagy mennyiségű energia, melyet nagy tűzgyorsasággal kombináltak, nagyon hatékonnyá teszi a modern energiapajzs-rendszerek ellen, és legjobban azzal a kifejezéssel illethetünk, hogy pusztító erejű.

Első aktív küldetése alkalmával a Defiant szembekerült a Domínium néhány támadóhajójával. Ezek a hajók sikeresen túléltek több percet is egy Galaxy osztályú hajóval vívott tűzharcban, de a Defiant fézerágyúi pillanatokon belül átvágták azok pajzsait. Az időközbeni harci tapasztalatok megmutatták ennek a fegyverrendszernek a hatékonyságát, melyet jelenleg is fejlesztenek, hogy más hajókon is használhassák.