Az álcázóberendezést először a romulánok fejlesztették ki a 2260-as években. A láthatatlanság sokáig teljesen lehetetlen volt - a fény elferdítése a hajó körül tette lehetővé ezt a képességet. Az álcázóberendezés egy tértorzulást hoz létre, és ez okozza, hogy a fény- és érzékelősugarak körüljárják a hajót, de arról egy sem verődik vissza. Az álcázás sok energiát emészt fel, ezért a fegyvereket így nem lehet használni.

2266-ban az Enterprise találkozott először egy álcázott romulán hajóval. A hajó képes volt álcázni magát a látással szemben, és habár a mozgási érzékelők láthatták, ezek pontatlanok voltak, és csak a hajó megközelítőleges helyét tudták megadni. Ez a pontatlanság elég volt arra is, hogy ne tudják becélozni a romulán hajót. Habár az álcázás hatásos volt, mégis komoly hátulütőkre derült fény. Az energiaszükséglet olyan nagy volt, hogy a romulán hajó álcázás közben nem tudta használni a saját érzékelőit és fegyvereit. A hajónak viszonylag kicsi volt a hatótávolsága is a magas üzemanyag-felhasználás miatt.

A romulánok később a klingonoknak is átadták az álcázótechnológiát csatahajókért cserébe. A romulánok 2268-ban kezdtek klingon hajókat használni, míg a klingonok az álcázótechnológiát csak 2285-re tudták beüzemelni. A klingonok 2293-ban egy komoly áttörést is elértek az álcázás terén, amikor egy olyan Ragadozómadarat építettek, amely álcázás közben is tudott torpedót kilőni. A prototípus a USS Enterprise-szal és a USS Excelsiorral a Khitomer körül csapott össze; a nagyfokú neutron-sugárzás kibocsátás ellenére a fegyver nagyon hatásosnak bizonyult, de az Enterprise legénysége felfedezte, hogy a Ragadozómadarat a hajtómű és a fotontorpedó által kibocsátott plazma alapján be lehet mérni. Emiatt a tervezetet végül el is vetették. 2311-ben a Föderáció aláírta az Algeron Szerződést, amelyben megerősítette a Romulán Semleges Zónát, és vállalta, hogy sosem fejleszt ki álcázóberendezést.

Az álcázótechnológia talán legmeggyőzőbb példáját a misztikus Aldea bolygó 2364-es felfedezése szolgáltatja. A bolygót évszázadokig egy fénytörő szerkezet - amely eltéríti a fényt, hasonlóan a romulán álcázóhoz - rejtett el.

Az Enterprise még ugyanebben az évben találkozott először a romulán Harcimadárral a Semleges Zóna közelében. Kezdetben úgy hitték, hogy az Enterprise érzékelőinek sikerül megtalálnia az álcázott romulán hajót, de gyorsan világossá vált, hogy a romulánok szándékosan hagyták magukat felfedezni, hogy eldöntsék, mi a Föderáció velük szembeni szándéka. Az apróbb előrelépések ellenére az álcázóberendezés még mindig számos hátrányos tulajdonsággal rendelkezett. Az álcázott hajók még mindig nem voltak képesek tüzelni, és a Föderációnak is sikerült kifejlesztenie egy technológiát az álcázott hajók felfedezésére. Szubtéri figyelőállomásokat és gravitációs szenzorokat telepítettek a határaikra. De a leghatásosabb ilyen eszköz a tachion detektorháló, amelyet 2368-ban hoztak létre. A rendszer hajókból áll, amelyek tachionsugarakat bocsátanak ki egymás felé az űrben. Még egy álcázott hajó is megzavarja ezeket a sugarakat, ezáltal felfedezhetik. 2369-ben a Föderáció fontos információkat szerzett a Harcimadárról, amikor egy Csillagflotta tisztet rövid időre romulánná alakítottak át. Megerősítette, hogy a hajó reaktormagjának radioaktív kisugárzását különleges reaktorokkal kell kiegyenlíteni. Még egy kis hiba is ezekben a magokban polarizált mágneses zavart hoz létre, amikor a hajó mozgásban van. Ezt a kis zavart egy föderációs hajó könnyedén felfedezheti, és vele együtt a hajó is.

Ironikus, hogy talán a legnagyobb előrelépést az álcázótechnológiában a Föderáció találta ki. 2358-ban a Pegasus csillaghajóról úgy hitték, hogy a legénység lázadása elpusztította. Azonban 2370-ben a Csillagflotta felfedezte, hogy a hajó szinte sértetlen. Pressman admirális, a hajó korábbi kapitánya az Enterprise segítségével próbált meg technológiát megmenteni a Pegasusról. Kiderült, hogy bizonyos föderációs tisztek illegálisan kifejlesztettek egy fázisálcázót, amely képes megváltoztatnia az anyag szerkezetét, ezzel teljesen láthatatlanná válhatott. A hajót olyan berendezéssel szerelték fel, amelyet egy bolygó vagy csillag belsejében elhelyezve azt teljesen immunissá tehették a támadások ellen. A legényég annyira megijedt a veszélyes eszköztől, hogy inkább ellenálltak a parancsoknak. 2368-ban a romulánok is próbálkoztak a fázisálcázó kifejlesztésével, de egy szörnyű baleset után a további teszteket leállították. Azóta nem sok jelét látni a technológia ezen irányú fejlesztésének.

2371-ben a romulánok a Csillagflotta rendelkezésére bocsátottak egy álcázót, amelyet a USS Defiant fedélzetére szereltek fel; cserébe a romulánok megkapták a Domíniumról begyűjtött információkat. Habár az egyezmény szerint az álcázót csak a Gamma Kvadránsban használhatták volna, Sisko kapitány mégis gyakran megszegte ezt a kitételt.