Polaris osztály

Típusa: Fregatt Elkészült egységek: USS Polaris Plusz 65 hajó épült, 52 a Domínium háborúban semmisült meg, 14 maradt szolgálatban Építési időszak: 2273-90 Méretek: Hossz: 232.5 méter Sugár: 139.5 méter Magasság: 60 méter Szintek száma: 11 Tömeg: 390.000 tonna Legénység: 115 fő Fegyverzet: 8 db VII-es típusú fézerágyú, teljes kimenet 8.500 TeraWatt 2 db fotontorpedó-vető + 30 torpedó Védelmi rendszerek: Pajzsrendszer, teljes kapacitás 297.000 TeraJoule Standard duránium burkolat Standard szerkezeti integritás mező Sebesség: Normál utazósebesség: 5-ös fokozat Maximális sebesség: 7.2-es fokozat Erősségi index (Galaxy osztály = 1.000): Sugárfegyver tűzerő : 170 Torpedó tűzerő : 125 Fegyverzet hatótávolsága és pontossága : 100 Pajzs erőssége : 110 Burkolat erőssége : 10 Sebesség : 376 Harci manőverezhetőség : 900 Összesített erősségi index : 160 Diplomáciai fokozat : 3 Élettartam: 90 év Felújítási időszakok: Minimális: 1 évenként Standard: 5 évenként Jelentős: 30 évenként A Polaris osztályú fregattok a Constitution osztályú cirkálók és a Miranda osztályú rombolók ellenpárjaiként épültek. Egy sokoldalú, rövid hatótávú csillaghajónak tervezték, korlátozott diplomáciai és tudományos kapacitással. A Csillagflotta minimalizálni akarta a hajók méretét és építési idejüket, ezért felhasználták az ekkoriban felújított Constitutionok egyes elemeit. A Polaris végül egy standard Constitution csészealj-szekcióval, torpedó modullal készült. A gondolákat a torpedótárolókhoz rögzítették. A reaktormag a csészealj-szekcióba került, így át kellett alakítani a szekció szerkezetét. A tervezési munkálatok végül is csak 9 hónapig tartottak. Az első hajó 2273-ban készült el. Az osztály gyártása a következő 17 évben meglepően sima és gondnélküli volt. A Polaris osztály sebessége megegyezett a Constitutionéval, de manőverező-képessége jobb volt annál. A fegyverzetet csökkentették a Constitutionhoz képest. A jobb helykihasználásnak köszönhetően a Polarisnak 40%-kal nagyobb szenzor kapacitása lett. A hajók a szolgálat közben igen sikeresnek bizonyultak. 2363-ra elérték szolgálati idejük végét, a legtöbbjüket szétszedték vagy fegyverkísérleti célpontok lettek. A Domínium háború idején reaktiválták őket, és számos küldetésben vettek részt a harcok során